A Dráva horvátországi szakasza

Őrtilostól a torkolatig

A Dráva az egyik utolsó megőrzött síkvidéki folyó Európában: mellékágai, zátonyai, vadregényes részei lenyűgözőek.

A Mura torkolata után a Dráva kiszélesedik és meanderező síksági folyóvá válik. A folyó „igazi arcát” a nyári hónapokban mutatja. Amikor a víz visszahúzódik, előbukkannak a varázslatos kavicszátonyok, melyek a Dráva szimbólumaivá váltak.

Ezek a zátonyok a ritka kis csér fészkelőhelyei. A kaproncai térségben a régi folyókanyarulatokból mellékágak jöttek létre, melyek az egész folyó mentén itt maradtak meg a leginkább eredeti állapotban. Az egyik ilyen mellékágat Komatnica és Gabajeva greda közelében találjuk. Egyes részeken ezek a mellékágak olyan szélesek, hogy könnyen akár a Dráva fő medrévé válhatnának. A mellékág és a főmeder közti területen erdők, legelők, ligetek mozaikos élőhelyei váltakoznak, ahol őzek és gémek tanyáznak.

A mellékág közvetlen ölelésében találhatók Novačka falu szétszórt házai, melyek az egykori állattartók nyári táborhelyein épültek. Az ősi tájat és a folyó mellett élő emberek mindennapjait örökítették meg a horvát naiv festők. Mijo Kovačić képein látható, hogy a Dráva-menti emberek hogyan éltek a folyó adottságaival – nádat, gyékényt vágtak, halásztak, és madártojásokat gyűjtöttek a nádasokban költő madarak fészkeiből. Naiv festőket az egész Dráva-mentén találunk, közülük a legtöbben Hlebine településen élnek, ahol két művészeti galéria is működik.

Tovább haladva a folyó mentén kocsányos tölgyesek jelennek meg. A 3500 hektár kiterjedésű répási erdő faóriásai itt akkorára nőnek, mint sehol másutt Horvátországban. A Dráva mentén a magyar országhatár mellett található az egyik legjobban megőrzött holtág, sűrű erdővel körülvéve. A holtág félkör alakú és a folyó egyik meanderéből alakult ki, ami a Dráva mederváltoztatása során jött létre. Benépesítették az állatok – gémek, récék, szárcsák, teknősök, halak és sok más faj számos egyede. A holtágat lassan elfoglalja a vízinövényzet és jó úton jár, hogy száz év múlva ismét erdővé váljon. Addig a tündérrózsa, a vízitök, a nád, a gyékény és a közönséges rence fogja ékesíteni ezt a vizes élőhelyet.

A folyó tovább kanyarogva folytatja útját mellékágakon és holtágakon keresztül. Továbbra is a természet az úr, csak néha tűnik fel egy ház, egy horgász vagy egy szántóföld. Meredeken emelkedik a magasba a bal oldali partfal Vízvárnál. A széles jobb part pedig egy évszázaddal ezelőtt még a „Horvát Szahara” volt – a nagy kiterjedésű Dráva-menti homokos területeket (Podravski peski) a folyó hordaléka hozta létre az utolsó eljegesedést követően. Ezt a homokot a jég olvadása során működő eróziós erők hozták létre és a Dráva szállította ide. Pitomača községnél lassan változik a hordalék összetétele – a kavics mind ritkább, és mind gyakrabban keveredik homokkal. Ilyen partokat találunk Križnica-nál, ahová gyalog egy függőhídon keresztül juthatunk el. A folyó itt különlegesen meanderezett, az emberi kéz ujjaira emlékeztető alakot írt le medrével. Ma ezek holtágak, míg a Dráva közvetlenül mellettük folyik el. Ez a kis horvát terület a Dráva bal oldalán található és a helybéliek mellett egyre több turista látogatja.

Verőcétől a Dráva meglehetősen egyenes folyású, a 19. század során végzett folyószabályozások eredményeképp. A mélyebb meder miatt a folyó itt szinte egész éven át kisebb hajókkal járható. A folyót mindkét oldalról tarka szántóföldek határolják, azonban a folyót kísérő keskeny erdősáv a víz mellől azt a benyomást kelti, mintha erdős területen keresztül folyna. A térképeken, műholdfelvételeken még fellelhetők a félhold alakú holtágak, mint szántóföldekkel körülvett kis oázisok. Ezek különösen gyakoriak Novi Gradec és Detkovac között. A közeli Budakovac helységnél a Természetvédelmi Világalap (WWF) és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) programot indítottak el e holtágak, mint fontos víztisztítók revitalizációja érdekében. A holtágak azonban kiszáradnak, mivel a szabályozások miatt a talajvíz szintje csökken. Maga Budakovac is a holtágon belül és a körül épült, a falu meanderen belüli részét úgy hívják, hogy „Pest – Pešta” a falu magyar lakosai miatt. Sopje településnél egy gyönyörű homokos strand és kirándulóhely található. A híd és a közeli határátkelőhely már Donji Miholjac közelségét jelzik. Itt található a Mailáth-kastély. A nagy halastavak a gazdaság fontos tényezői, de emellett itt a biológiai sokféleség is jelentős. A közelben található a kis madárrezervátum, a „Potpanj”.

A hetvenedik folyamkilométernél a Dráva eltávolodik a magyar-horvát országhatártól, a folyó bal partján kezdődik a horvátországi Baranya, mely követi a folyót egészen a Dunába torkollásáig. A Dráva ezen a szakaszán ismét természetessé és dinamikussá válik. Szélesedik és ismét meanderezik, tágas rétek, erdők szegélyezik. Mellékágak és szigetek teszik változatossá a folyó menti tájat. Alacsony vízállásnál a homokzátonyok különleges látványt nyújtanak, emellett a gémek, barázdabillegetők, lilék itt keresik táplálékukat és gyakran költőhelyeiket is itt alakítják ki.

A lakó- és mezőgazdasági területek távolabb vannak, egyedül Belišće és Nard települések esnek közelebb a folyóhoz. Belišće kisvárosán a Dráva és a Karasica is átfolyik, a külvárosi részeken pedig a Vučica folyó. Belišće a Dráva vízisport központja, itt fejlesztette tudását és technikáját az egyik legnevesebb horvát kenus, Matija Ljubek. Tovább haladva, folyó jobb partján, a Karašica megközelíti a Drávát, de csak néhány kilométerrel távolabb ömlik a Drávába. A Josipovac-nál elhelyezkedő hétvégi házak és a mind sűrűbb csónakforgalom jelzi, hogy a folyó Varasd után megint egy nagy városhoz, Eszékhez ér. A 18. századi szlavóniai barokk várnegyed ma Eszék éjszakai életének központja. A vár fényárban úszik a folyó partján, míg a mai városközpont párszáz méterre van a folyótól. Varasddal ellentétben Eszék a folyóra épült, és a lakosok is közel állnak hozzá, kötődnek a partjaihoz, a part menti sétányokhoz és a kis kikötőhöz. A lehorgonyzott hajókon működő éttermekből lehet tökéletesen élvezni a folyót. A túlparton uszoda, a Kopica strand és az állatkert kapott helyet, ahová egy gyalogos hídon keresztül, vagy a kis kompon lehet átjutni a folyón.

Eszék után a Dráva 19 kilométert tesz meg, míg a Dunába torkollik. Bal partján a vadregényes Kopácsi-rét helyezkedik el, jobb partján, a Nemetin falucskánál található folyami kikötő után ártéri erdők húzódnak. A tavaszi áradások során a folyó ősi képét láthatjuk, a folyó vize számos mellékágat tölt fel, elárasztja az erdők nagy részét, az erdőbe csak csónakkal lehet bejutni. A folyó jobb partján, a torkolatnál található az „Ušće“ üdülőtelep. Ez a kis üdülőtelep a múlt század ötvenes éveiben alakult ki és gyorsan híre ment a horgászok között. A Duna és a Kopácsi-rét közelsége miatt ez a vidék hihetetlenül gazdag halban. Ma a torkolatnál egy jó halászlé mellett számtalan történetet lehet hallani a hatalmas fogásokról, az egyes horgásztechnikákról.

Végül, a „hosszú utazást” követően a Dráva beleömlik a Dunába. A levegőből jól látszik, hogy még nem adja meg magát, a sötét, de tiszta vize sokáig ellenáll a Duna barna vizének.

Minden vélemény számít!

A Dráva folyó kicsiben – Barcs belvárosában

Social links powered by Ecreative Internet Marketing